A mi kis bunkerünk

Most nem szokásos bejegyzéssel jöttem, de hát majd ilyeneket is fogtok látni a jövőben :)

Most a mamáméknál vagyunk Pécsen, én, az unokatestvérem (K), a testvérem és az anyukám. Szétosztottuk a szobákat, és így egy szobában kell aludnom K-val, ami nem baj, mert imádunk éjfélkor hülyéskedni. Viszont történt egyszer egy eset, amikor nagyon, de nagyon megijedtünk, és azóta ebben a szobában nem tudunk nyugodtan aludni. Hát ez a sztori: 

Egy időben még a mamánkkal feküdtünk hárman, ugye K-val. Akkor valamiért nagyon bolond kedvünkben voltunk, és annyira felidegesítettünk a mamánk, hogy fogta a cuccát, és átment egy másik szobába. Ketten maradtunk, hangosan nevetgéltünk és beszélgettünk. Minden jó volt, csakhogy éppen este volt, sötét, és hangokat hallottunk. Gondolhatjátok mennyire megijedtünk, de azért hangosan dumáltunk tovább. Éppen K felé fordultam, amikor éreztem, hogy valami megérinti a lábam. A következő pillanatban K sikítani kezdett, magam mögé néztem, és megláttam egy fekete alakot. Csak sikítottunk, megijedtünk, hirtelen nem tudtuk mi van. Végül kiderült, hogy a mamánk volt az, aki átjött a szobánkba, mert mát idegesítette, hogy éjfélkor is hangosan röhögünk..

Szóval azóta félünk mindentől, még a plüssmacitól is, ami a szekrényen csücsül. Éppen ezért fogtunk párnákat, és az ágyat körbetettük velük. Mentünk le a lépcsőn, én halkan elloptam egy piros díszpárnácskát is. Utána szépen biztonságban éreztük magunk, és nem féltünk. 

És most ne nézzetek hülyének, ilyen a természetem :D

xx